tesco

Tescos bicikli

Kijevi és Munkácsi városlátogatás (2010. Június 12 - 15)

ELŐSZÓ...

Már alig vártuk az indulást. Ketten mentünk: Laci és én. Úgy volt, hogy más is jön, de aztán megint lemorzsolódtunk - jó magyar szokás szerint. Sajnos a magyarokra nagyon jellemző, hogy ígérgetnek, és amikor be kellene váltani az ígéretet, mindenféle kifogást keresnek és végül mégsem utaznak velünk. Csak azt nem értem, hogy akkor miért kell ígérgetni? És miért kell a másikban hamis illúziókat kelteni? Hiszen az ember számít a másikra. De mindegy. Nem érdemes ezen elmélkedni. Magyarok vagyunk, szeretünk ígérgetni a másiknak, később meg be nem tartani az ígéretet - ennyi a válasz. : (

TERVEZGETÉS...

Sokat tervezgettük, hogy Kijevben hová és melyik vonattal menjünk. Úgy voltunk vele, hogy nem bajlódunk a vasúti szabadjegyek igénylésével, mert ha szabadjegyet kérünk, akkor "útvonalas" jegyet kellett volna kérnünk és eltartott volna egy darabig, amíg kiadják nekünk, így hát inkább úgy döntöttünk, hogy inkább kifizetjük a menetjegyet Csap és Kijev között. Magyar fizetésekhez képest nem egy horribilis összeg, mivel nem Magyarországon vettük meg, hanem a magyar-ukrán határ túloldalán, Csapon.

INDULÁS...

Én már 11-én reggel végeztem, tehát részemről rendben is lett volna a 11-ei indulás, de Laci csak 12-én reggel végzett, szóval csak akkor tudtunk elindulni. Ő eleve úgy jött dolgozni, hogy még aznap, meló letellte után azonnal elindulhassunk. Szóval hozott mindent magával, amikor jött dolgozni: ruhákat, pénzt, túlélőfelszerelést (fogkefe, fogkrém, szappan, törölköző), stb.

Laci végzett reggel 5:30-kor. Én kimentem a vasútállomásra a 6:31-kor induló 4249-es számú vonathoz. Azzal mentünk Budapestig, majd a Nyugatiból a 9:23-kor induló 612-es IC-vel Nyíregyházáig, onnan meg a 6202-es számú gyorsvonattal Záhonyig, ami 13:48-ra ért Záhonyba.

Laci 'Nyíregy utáni részen még soha sem járt, így újdonság volt számára. Főleg az az eset, amikor elhaladtunk egy autós átjáróban, ahol annyit láttunk, hogy áll két autó, az egyikből pedig kiszáll egy 'mókuska', odamegy a sorompónál álló autóhoz és ütni kezdi a sofőr melletti ablakot. Ennyit láttunk, de ez is elég volt. Azaz nem semmi volt. : ) Csak hát a vonat százzal robogott és csak ennyitt láttunk belőle. : )

ÉRKEZÉS ZÁHONYBA...

Menetrend szerint értünk Záhonyba, de csak később, kb. másfél óra múlva lett volna vonat Csapra, ami nagyon nem lett volna jó nekünk, mivel rá néhány perccel később indult a tervezett kijevi vonatunk. Szóval a vonatos határátlépést hanyagolnunk kellett, így hát megint jött a cigánykodás: ez volt a "B" verzió.

A "B" verzió nem más volt, mint az, hogy kigyalogoltunk az autó határátkelőhöz és stoppoltunk.

Laci már 5 perc után feladta, nem hitte, hogy valaki is meg fog nekünk állni és átvisz. Pedig megmondtam neki, hogy sikerülni fog. És úgy is lett. : ) Természetesen hozzá kell tennem, hogy a jó magyar polgártársaimat megint csak szidnom kellett, mert nagyjából 20 percet stoppoltunk, ezalatt vagy 15 magyar rendszámos autó haladt el előttünk, de egy sem állt meg. Kb. a 22-dik percben jött egy aránylag jómódú ukrán rendszámos kocsi 2 fiatallal - egy lánnyal és egy fiúval -, akik azonnal megálltak és átvittek minket a másik oldalra. Nesze nektek, magyarok! (De hogy mitől fostok?!)

HATÁRÁTLÉPÉS AUTÓSTOPPAL, MINT NAGY KALAND...

Miután beszálltunk a kocsiba, átvittek minket egy darabig. Egy simlis kis csapat volt, akik valamiféle üzletet vittek. Építészeti anyagokat hoztak-szállítottak Magyarországból Ukrajnába. Szóval nem cigi, nem szesz, nem pia, vagyis teljesen legális árut szállítottak. De volt egy kis érdekessége a dolognak.

Miután átestünk a magyar határ- és vámellenőrzésen, nem mentünk fel azonnal a hídra (ami a "túloldalra" vezet), hanem megálltunk közvetlen a határőr bódé után egy kis parkolóban, ahol már várakozott egy másik autó. Ez a pár jóember az árut átrakta az egyik kocsiból a másikba, majd amivel felvettek minket, az a kocsi visszament Magyarországra, a másikba pedig átültettek minket, ami elvitt minket a híd túloldaláig, ami még a senki földje, már nem is Magyarország, de még nem is Ukrajna. Ez a Tisza-híd volt. Itt Lacit átültették egy új, harmadik autóba, így a határ túloldaláig már külön mentünk. Miután mindkét autó átért Ukrajnába, megálltunk egy benzinkútnál, ahol megköszönték a jelenlétemet és beültettek engem Laci mellé a harmadik autóba, amely a Tisza-hídon lépett a képbe. Ezek a jóemberek bevittek Csapra és mehettünk a magunk útjára.

PÉNZVÁLTÁS, VONATJEGY VÁSÁRLÁS...

Amikor beértünk a vasútállomás kasszájához, már csak 15 percünk maradt az indulásig. Már bent várt az állomáson a vonat, amivel mi mentünk Kijevbe. Csak 300 UAH (továbbiakban: Griveny, Grivnya) volt nálunk, ami nagyon kevésnek bizonyult. A vonatjegy 98 Grivnyába, kb. 2940 Ft-ba került fejenként és utanként, azaz kettőnknek 392 Grivenybe került a vonatjegy oda-vissza, tehát azonnal pénzt kellett váltani. Na de hol?! Hétvége volt és rajtunk kívül csak egyetlen emberke sétálgatott az állomáson. Cseresznyénk volt, mert éppen egy pénzváltó volt az. Váltottam kb. 500 Grivenyt, volt ezenfelül 300 Griveny nálam, tehát ez már elég volt a jegyre és a költőpénzre is.

Odamentünk a pénztárhoz, érdeklődni. Megkérdeztem, hogy a nevezett (kijev szerinti 16:45-ös) vonatra van-e még jegy, illetve másnapra ugyanarra az ellenvonatra. De ki is emeltem: csak érdeklődöm, és csak akkor veszem meg, ha van visszaútra is hely kettőnknek. A "süket" pénztárostyúk kinyomtatta az odaútra szóló jegyet (Csap-Kijev) annak ellenére, hogy jól megértett, mert perfekt magyar volt. Amikor a visszaútra szóló jegyről érdeklődtem, azt mondta, hogy nem tud kiadni jegyet visszafelé, mert lefagyott a számítógép és követelte, hogy fizessem ki a két kijevi jegy árát, amit kinyomtatott. Nah, ekkor begurultam picit - de nem nagyon. Mondtam neki (picit emelt hangnemmel), hogy kifejezetten kértem, hogy csak tájékoztasson, mert csak akkor veszem meg a jegyet, ha visszaútra is ki tudja adni, mert van szabad hely (mert ugyebár miért menjek ki, ha vissza nem tudok már jönni). Tájékoztattam, hogy csak akkor vagyok hajlandó kifizetni, ha a visszaútra szóló jegyet is kiadja, ugyanis saját felelősségére nyomtatta ki az odaútra szólól jegyeket.

Érdekes módon azonnal "megmelegedett" a számítógép és ki tudta nyomtatni a jegyeket visszafelé is.

Igazából nem tudom, hogy ezzel mit akart elérni a pénztárosnő, de nem sikerült. Ha az olvasók közül valaki is hasonló módon jár, nem kell megijedni, mert nem köteles kifizetni a jegyet, ha nem kérte. Ebben az esetben vigye a balhét az, aki elkövette a bakit.

FELSZÁLLÁS A VONATRA ÉS INDULÁS KIJEVBE...

Rohantunk a vonatra, mert perceken belül indult. Az ötödik vágányról indult vonatunk. Amikor felszálltunk, a hálókocsi kalauzunk meglepődött, amikor látta, hogy még az érkezés napján, este indulunk is vissza, de aztán megértette, hogy csak városlátogatást teszünk. Az ukrán hálókocsi-kalauz srác oltári jófej volt, barátságos és figyelmes. Felszállás után elfoglaltuk helyeinket és pár perccel később el is indult vonatunk.

Útközben észrevettük, hogy kevés lesz a vizünk Kijevig, így anyósomat megkértem, hogy hozzon ki egy kis ásványvizet a munkácsi vasútállomásra a vonatunkhoz, mivel a vonat csak pár percig áll és nincs lehetőség elmenni vásárolgatni. Említettem neki a vonat érkezését és a kocsi számát, ő pedig már ott várt a vonat érkezésekor a két üveg jéghideg ásványvízzel. Átvettem őket és már ment is vonatunk tovább.

Jah, a vonatról... ez egy olyan vonat volt, melyen távolsági vonathoz méltóan csakis és kimondottan hálókocsik vannak. Ezeken belül háromféle osztály létezik. A legolcsóbb a "platzkart" (lényegében az a harmad osztály), a középső a "Kupé" (ez a középréteg kocsija), a legdrágább pedig a "Lux", ami már luxusnak számít. Ezekben a hálókocsikban csak kimondottan ágyak, priccsek vannak, viszont hosszú távon nagyon kényelmesek, nagyon jót lehet aludni rajtuk. Az az osztály pedig, amin mi utaztunk, a Platzkart, a legolcsóbb. Kifejezetten a kaland kedvéért és a spórolás jegyében választottuk eme kocsiosztályt, illetve azért, hogy Laci is lásson picit az ukrán valóságból.

Ebben a kocsiban az ágyak (vagy inkább priccsek) úgy vannak elhelyezve, hogy nincsenek elszeparálva egymástól, szóval olyan, mint egy hatalmas család, viszont kellemes a légkör a terjengő buké ellenére. : ) Ha van szellőztetve, akkor a szagokkal sincs baj. : )

Mindketten elfoglaltuk a helyünket és tettük a magunk dolgát.

HEGYEK KÖZÖTT, VÖLGYEK KÖZÖTT ZAKATOL(T) A VONAT...

Munkácsot elhagyva kb. 1 óra múlva beértünk a Kárpátok hegyvonulataiba és megkezdtük a több órás, hegyeken való átkelést. Még szerencsénk volt, hogy láttuk az egész Kárpátokat, mert már későn sötétedett. Láttuk a gyönyörű kis hegyi falvakat a sok kis egyedi faházikóval a hegy oldalában, kanyargó vasutat (rengetegszer láttuk a vonatunk távoli végét), alagutakat, völgyhidakat, embereket, lankákat, réteket, legelőket, hatalmas erdőket a hegyoldalban végig, szóval mindent, amiért érdemes kimenni oda, mert itthon (Magyarországon) ugyanaz a szépség nincs meg, ami ott megvan. Rengeteget fényképeztünk a vonatablakból, amíg le nem ment a nap, és azt kell mondanom, hogy csodálatos látvány volt már maga a Kárpátok látványa is. Ici-pici kis falvak a hegyek között, a hegyekben levő erdők között, a maga egyedi tulajdonságaikkal, érintetlenségükkel, ahová eljutni a legpraktikusabb és legegyszerűbb vonattal.

A legszörnyűbb az egészben a hőség volt, mert csak pici bukóablak volt a vonaton, de a táj látványa kárpótolt mindenért. : ) A vonaton történő fürdés lehetőségének hiánya is kicsit problémát okozott, de ezt is megoldottuk. Vittem szivacsot, amit a WC-ben lévő kézmosóban bevizeztem és azzal törölgettem át magamat. Igaz, kicsit balkáni megoldás, viszont a semminél akkor is jobb. Viszont mindenki más ugyanígy csinálta. Asszem jövőre viszek magammal csövet, zuhanyzórózsát, felállok a WC fedelére és egy jót zuhanyzok majd. : )

Amint lement a nap és nem lehetett már látni, lefeküdtem a helyemre és elaludtam, de előtte természetesen biztonságba helyeztem a csomagomat és az értékeket.

Másnap hajnalban felébredtem. Már világos volt, embereket láttam a különböző vasúti megállókban. Mindenki sietett valahová - gondolom nem véletlen várakoztak a vasútállomáson vagy megállóhelyen.

Kijevbe percre pontosan érkeztünk, ami meglepő volt a MÁV szokásai után, főként azért, mert a magyar határtól még majdnem 900 km-t utaztunk Kijevig.

KIJEV...

Megérkeztünk percre pontosan. Utolsó körülnézés, nem-e otthagytunk valami fontosat (pénz, útlevél, stb.), aztán irány a város. Laci nagy lendülettel neki is indult az ismeretlennek, de szegény még a cirill betűket sem tudja elolvasni, nem még a nyelvet beszélni.
Bementünk a váróterembe, hogy megnézzük az este visszafelé induló vonatunkat. Biztos ami biztos alapon... Ezután az állomás előtti téren fényképeztünk, majd irány a helyi Meki (McDonald's), mert már állati éhesen érkeztünk meg a városba, ugyanis már Munkács környékén elfogyott a szendvicsünk, amit itthon készítettünk, 'ki a magáét.

Vettünk menüt reggelire, ami nem egy olcsóság volt, de olcsóbb volt jóval, mint Magyarországon. Kaja közben kerestünk Wifi hálózatot a telefonunkkal (Nokia N95), amit szerencsére találtunk is. Laci böngészte picit a Nemzeti Sportot, én pedig mivel regisztrálva vagyok internetes telefonszolgáltatónál, ezért én meg hazatelefonáltam - természetesen teljesen ingyen. :) De aztán Laci is "hazaszólt". 

 Miután a Mekiben végeztünk, elindultunk utunkra. Úgy döntöttünk, hogy először a Dynamo-Kiev stadionját nézzük meg.  Lementünk a metróba zsetont venni (mivel itt nem jeggyel lehet használni a metrót, hanem zsetonnal), aztán megkerestük, hogy miként lehet oda eljutni. Meg is találtuk, de a stadion felújítás alatt volt, így nem lehetett még a közelébe se menni. De azért megpróbáltuk - két irányból is.

Ezután bóklásztunk még picit, majd vett Laci magának hideg üdítőt, mert annak megint a híján voltunk. Utána elindultunk a Krestyatyik irányába. Ez állítólag Kijev főutcája. Hááát, nem voltam elhalva tőle. Viszont szép volt. Ettünk egy-egy fagyit (7.5 Griveny/fagylalt), aztán  vettünk egy-egy hűtőmágnest szuvenírként 10-10 Grivnyáért (ez kb. 300 Ft.), majd elindultunk a Dnyepper folyó felé. Kiértünk a Dnyepperhez, majd lementünk a partra. Ezen az oldalon csak lépcsők voltak és emberek pecáztak. Annyira meleg volt, hogy sokan közülük fecske alsóban állt a vízben. Nagyon látványos volt! : ) A part eléggé koszos volt, a partoldal pedig agyon volt dekorálva graffitivel, szóval semmi látványosság nem volt, így gyorsan továbbálltunk. Elindultunk a híd felé, felmentünk a hídra és elindultunk a másik part irányába. 

A híd közepén egy strandnak látszó objektumot véltünk felfedezni. Midőn közelebb értünk, megbizonyosodtunk arról, hogy az ott tényleg egy strand. Igaz, picike volt, de a jelenlegi hőségben egy megváltás volt. Szóval el is indultunk a strand irányába, ahol már sokan voltak. 

Emberek fürödtek a vízben, napoztak, bohóckodtak a vízben. A part fehér homokos volt, a víz pedig aránylag tiszta, illetve egy cseppet sem volt büdös. Laci úgy döntött, hogy bemegy fürdeni. Neki szerencséje volt, mert hozott fürdésre alkalmas ruhát, én viszont csak hosszas unszolás után voltam hajlandó bemenni lábat mosni. Sajnos én nem készültem lubickolásra. : (

Miután otthagytuk a Dnyepper partját, elindultunk a Hidropark irányába, de aztán rájöttünk, hogy eljárt az idő, lassan indulni kell vissza a vasútállomásra, hogy haza tudjunk jönni. Így is tettünk. A metróra felszállva könnyen visszataláltunk. Még maradt is 1 metrózsetonunk az 5-ből. Jövőre vagy következő alkalommal jó lesz. : )
Amikor visszaértünk az állomásra, még ettünk 1-1 menüt a Mekiben, aztán megpróbáltunk a hazaiakkal kommunikálni, aztán sipirc a vonatra. Laci kicsit később akart visszamenni a vonathoz, mint én, de cseresznyénk volt, hogy az én akaratom érvényesült, mert még így is 15 perccel korábban indultunk a Mekiből a vonathoz, mint a vonat indulása, és még így is keresgetni kellett a kocsit, ahová szól a jegyünk. Így hát a vonat indulása előtt 4-5 perccel meg is érkeztünk. Szerencsénk volt. Felszállás után azonnal el is indult a vonat vissza, Csap-Ungvár irányába.


VISSZA ÚTON...

A hazafelé út szintén a hőség jegyében tellt annak ellenére is, hogy szinte az összes utas kinyitotta a vonat bukóablakát, de azért éjfél körül már egész elviselhető volt a klíma.
Miután megindultunk, a nejem telefonált és kért, hogy maradjunk még 1 napot Munkácson, így hát Munkácson le is szálltunk a vonatról és bementünk anyósomékhoz is 1 napra.

Amikor hajnalban felébredtem, megint a Kárpátok látványa fogadott. Órákon keresztül ereszkedett még lefelé vonatunk a Kárpátokból, miközben haladtunk a határ, illetve Munkács felé. Munkács előtt picivel tájékoztattam (kézzel-lábbal) a kalauzunkat, hogy adja vissza a jegyünket, mert le akarunk szállni Munkácson. Nagyon nehezen értette meg, de azért sikerült neki. : ) Visszaadta őket, majd leszállás után hazagyalogoltunk, mivel nem laknak apósomék messze a vasúttól.

Miután hazaértünk, gyorsan ettünk, ittunk, tisztálkodtunk (természetesen felváltva), aztán elmentünk a városba (Munkács központjába), ahol pár dolgot megnéztünk. A legtöbb időt a Munkácsi Várban töltöttük. Lacinak tetszett Munkács is, Kijev is. Már tervezgeti Odesszát és Jaltát is. Igen, gyönyörű városok azok is (ráadásul tengerparton), viszont messzebb vannak, mint Kijev. : ( Remélem, hogy lesz más utastársunk is. Legjobb lenne egy olyan 4-5 fős társaság. : )

 











15-én reggel (magyar idő szerint) 7:00-kor induló kisbusszal elindultunk Csap felé, hogy a 9:34-es záhonyi vonatot elérjük. Időben ott voltunk az állomáson, megvettük a jegyet és iszkiri haza.
Vámvizsgálatnál engem a szokásosnál jobban kiforgattak, Lacit viszont meg sem nézték. Vám- és útlevélvizsgálat után miután felszálltunk a vonatra, a vonat a menetrendhez képest 10 perccel korábban indult Záhonyba. Vajon miért? Ott is tájékoztató jellegű lenne a menetrend? Mindegy. Nekünk előnyünkre vált, mivel szokás szerint éppenhogy csak elértük a Budapest-Nyugatiba igyekvő gyorsvonatot.


15-én kora estére haza is értem, Laci meg Tatára.